Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
Bölcsőnk, a víz.

 

.És az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett."

 

Gondolja végig, kedves Olvasó, mi jut eszébe e szó hallatán: víz? Egy tengerparti nyaralás vidám fürdőzései, netán a szomjunkat oltó hűs folyadék? Az ijesztő erővel hömpölygő megáradt folyók vagy egy kellemes vadvízi túra? Esetleg úgy érzi, hogy életében nem is játszik igazán szerepet a víz? Hiszen jelenléte annyira megszokott, hogy már oda sem figyelünk rá: egyetlen mozdulat, és máris bőséggel áll rendelkezésünkre, a hidegtől a forróig bármilyen hőmérséklettel, pezsegve és csobogva, bő sugárban vagy lassan csordogálva. Mi sem természetesebb ennél, igaz?...

Hát persze: megszokott számunkra, hiszen nélküle mi sem lennénk. El sem tudjuk képzelni az életünket víz nélkül, ugyanis nincs nélküle élet ezen a Földön. Isten lelke már a kezdet kezdetén a vizek felett lebegett, s megtermékenyítette azokat: így is fogalmazhatjuk az élet titokzatos létrejöttét a kék bolygón. A tudósok ma sem tudják egészen biztosan, hogyan keletkezett az élet, abban azonban nincs vita, hogy bölcsője az ősóceánok vize volt. És ha már megjelent az élet, hát élni is akart, minden körülmények között. Azaz mégsem egészen: hiszen vízre mindig szüksége volt. Sok mindent kibír, akár a legszélsőségesebb körülményeket is a lényeg, hogy víz legyen. Mert víz nélkül élet sincs.

Kép

Tudjuk ezt mi, emberek is, méghozzá nemcsak azért, mert megtanították nekünk az iskolában, hanem a lelkünk mélyén él ez a tudás, hiszen lelkünk is olyan, mint maga a víz: mélységeit nem ismerjük, de gyakran félünk is megismerésétől. Ki tudja, miféle furcsa és ijesztő lények lakják? Lelkünk háborgására is nehezen találunk orvosságot, hiszen ha igazán felgerjed, olyan, mint a vihar korbácsolta tenger. Még a szellem olaja is csak időlegesen és részben képes lecsillapítani...

De testünk is tisztában van azzal, hogy ez az egyik legfontosabb éltető elemünk. Hogyne lenne: hiszen testünk több mint háromnegyed része víz. Legalábbis a mostani formájában. Ám testünk emlékezete nem csupán a születésünkig terjed: az anyaméh magzatvizében töltött hónapok során bejárta az evolúció eddigi útját az egysejtűtől az emlősig. S a kezdet kezdetén, csírasejt korában vajon hány százalékát tette ki a víz? S ha már a test évezredekre nyúló emlékezeténél tartunk: vajon mi az, ami emlékszik? Hiszen tudjuk: testünk sejtjei időről időre elhalnak, s helyettük újabbak termelődnek. Ez alól csupán az agysejtek kivételek, legalábbis ami az újratermelődést illeti. De beszélhetünk-e a csírasejt esetében emlékeket tároló agysejtekről? Nyilván nem. Mi marad tehát, ami az emlékeket átörökíthetné? Ezek szerint a víznek is lenne emlékezete? Furcsa kérdés!

Kép Azt is megszoktuk, hogy A víz ezzel szemben szervetlen anyag, némi oxigén és hidrogén elegye... Hát hol itt az emlékezet?

Éppen itt, a víz kémiai szerkezetében. Ez az egyszerű H,0-molekula ugyanis sajátos felépítésének köszönhetően a legkülönfélébb térbeli alakzatok kialakítására képes, s ezek a formák korántsem olyan tetszőlegesek, mint hinnénk. Ugyanis minden energia hatására másképpen rendeződnek el a vízmolekulák, sőt az általuk alkotott fürtökön belül is sajátos rezgési formák alakulnak ki. És itt érhetjük tetten a víz emlékezetét, vagyis a vízben tárolt információkat. Ma már a tudomány, mindenekelőtt az új fizika is alátámasztotta, hogy az, amit eddig „anyagnak" tartottunk, voltaképpen csak a mi érzékelésünk terméke. Valójában ugyanis minden, még az oly szilárdnak látszó atom is energiából áll: különféle rezgésekből és rengeteg erőtérből. Újdonság az is, hogy ma már a „finom információk" javarészét (például a víz energetikai állapotát) képesek vagyunk mérni és elfogadhatóan szemléltetni. A laikus számára a kutatólaboratóriumok mérési eredményei általában nem sokat mondanák, hiszen ezek hosszú számsorokból vagy legjobb esetben is titokzatos grafikonokból állnak.

Kép Ha azonban egy havas téli napon szemügyre vesszük a hópihék apró csillagocskáit, láthatjuk, hogy mindegyik más és más. Nincsen közöttük kettő egyforma.    Csupán a véletlen vagy a természet szeszélye folytán? Korántsem! A hókristályt növekedése során különféle hatások érhetik, ame­lyek a kész kristály külső formáját meghatározzák és módosítják. Amikor havazik, a kristályok különböző, eltérő nedvességtartalmú, hőmérsékletű és nyomású, különféle szennyeződéseket tartalmazó légrétegeken haladnak át a hulló hópihe pedig a legapróbb változásra is reagál. Ha melegebb légrétegbe kerül, a kristálylapocska pereme elolvad; ha hidegebb réteget szel át, újabb kristályrétegek rakódhatnak rá. Olykor gyorsabban, máskor lassabban, időnként hosszabb növekedési fázisokkal, máskor rendkívül röviddel, néha nagyobb nedvességtartalmú levegőben, máskor szárazabban, hiszen tudjuk, milyen változatosak lehetnek a kristályok.

A vállunkra hulló hópelyhet voltaképpen az égből a föld felé haladó víz által átélt tapasztalatok összegzésének is tekinthetjük. A gond csak az, hogy nem tudjuk elég alaposan megvizsgálni, hiszen már testünk melegétől is percek alatt elolvad. Hogyan tudhatnánk hát meg többet az információhordozó víz természetéről?

Erre eddig egyetlen megoldás kínálkozott: a fényképezés. Mindig voltak olyan természetfotósok, akiket megragadott a jégkristályok páratlan formagazdagsága, szépsége és törékenysége. A fotótechnika fejlődése, pedig egyre több lehetőséget kínált a szebbnél szebb felvételek készítésére. Csakhogy ezekből a gyönyörű fotográfiákból még mindig nem derül ki, minek a hatására vált éppen olyanná a kristály, amilyennek látjuk.

Mikor Masaru Emoto japán vízkutatónak is eszébe jutott, hogy a vízkristályokat lefényképezze, ez a kérdés is megoldódott. Benne ugyanis a kristályok megörökítése mellett az az ötlet is felmerült, hogy a lefagyasztásra váró vizet különféle hatásoknak tegye ki, vagyis különböző információkat közöljön vele, és ily módon azt is bemutathassa, miképpen reagál a víz az egyes beavatkozásokra.   Kísérleteinek eredményei magukért beszélnek. Kiderül ugyanis belőlük, hogy ez a titokzatos kísérleti alany mindenre reagál: hangokra, képekre, rádióhullámokra, sőt az érzelmek hullámzására is. Hát hogyne: hiszen éppen az imént említettük, hogy valójában minden rezgés!

 

Kép

Ebből a megállapításból azonban messzemenő következtetések vonhatók le. Ha ugyanis a víz a legkisebb fizikai vagy érzelmi (!) változásra is reagál, és - mint mondottuk - háromnegyed részben mi magunk is vízből vagyunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy a testünkben található víz információtartalmát is befolyásolják a bennünket érő hatások. Ugyanakkor azonban mi magunk is közölhetünk információt saját „víz-magunkkal" attól függően, hogy milyen vizet iszunk. Már ha egyáltalán vizet iszunk. Merthogy sajnos az emberiség körében egyre ritkábbá válik a vízivás szokása, s inkább részesítjük előnyben a színezett és ízesített, hangzatos márkanevekkel felruházott termékeket, amelyek nemhogy a szomjat nem oltják, de többnyire még igen egészségtelenek is. Mit tehetünk hát azért, hogy a magunkhoz vett folyadékkal optimális esetben forrásvízzel - lehetőleg testi-lelki-szellemi egészségünk javára váló információkat közöljünk magunkkal? Sok mindent! A legegyszerűbb, ha a vizet nem folyadék, hanem szilárd táplálék, nevezetesen minél több friss zöldség és gyümölcs formájában fogyasztjuk. A zöldségek, gyümölcsök és saláták több mint kilencven százaléka víz. A dinnyefélék, a narancs vagy a szőlő esetében ez az arány elérheti a 98 százalékot is. Testünk a zöldségekben és gyümölcsökben, biológiai közegben található vizet szereti a legjobban, mert így az összes olyan ásványi anyag, nyomelem, vitamin és mindeddig ismeretlen növényi anyag rendelkezésére áll, amelyhez az évmilliók során alkalmazkodott.

Emellett természetesen folyadék formájában is szükségünk van a vízre, csakhogy nem mindegy, hogyan és milyen vizet iszunk! Köztudott tény, hogy egy felnőtt embernek naponta legalább 2-2,5 liter vizet kellene meginnia. Ám ha ezt egyszerre, nagy adagban veszi magához, azzal szinte többet árt, mint használ.


Mint mindenben, a vízivásban is a mértékletességre kell törekednünk. Testünk a folyadékot sokkal jobban tudja hasznosítani, ha gyakrabban, kisebb adagokban vesszük magunkhoz.

A másik sarkalatos pont a megivott víz minősége. Tudjuk, hogy a vezetékes víz az erőteljes fertőtlenítésnek köszönhetően általában nem tartalmaz ugyan kórokozókat, ám a természetes, egészséges forrásvizek minőségét sem közelíti meg. Ráadásul, habár azt tanultuk, hogy „a víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék", a csapból folyó- víz, gyakran rácáfol erre... Igyunk hát palackozott vizet? Hiszen ma már lenyűgöző ásványvízkínálat áll a rendelkezésünkre, ráadásul hazánk gyógyforrásai méltán világhírűek. Igen ám, csakhogy a műanyag palackokba zárt víz a műanyag rezgéseit veszi és adja át. Megkímélhetjük testünket ettől az információtól, valamint a műanyag flakonok oldószereitől és vízlágyítóitól, ha inkább üveges vizet választunk - mert a műanyagvíznél rendszerint még a csapvíz is jobb. A vezetékes vízben azonban viszonylag kevés a természetes információ. Itt tudunk közbeavatkozni, hogy értékes információval lássuk el ivóvizünket.

Masaru Emoto kutatásaiból tudjuk, miképpen képes rezgéseket felvenni a víz: hangok, írásjelek és képek formájában, illetve úgy is, ha megszólítjuk. Ha tehát szeretetettel fordulunk Képa vízhez, máris jelentős javulást érhetünk el. A víz feljavításának legegyszerűbb, legalapvetőbb és legősibb módja mégis az ima. Összeszedetten, hálásan, tisztelettel és szeretettel szólni a vízhez - ez a legfontosabb, ha ismét kapcsolatba akarunk kerülni vele. Ez a legközvetlenebb és legszemélyesebb információ, amellyel javíthatunk a víz minőségén és egyben életünk minőségén is, hiszen ha hálát, tiszteletet és szeretetet sugárzunk a világba, bizton számíthatunk rá, hogy a világ is ezt tükrözi majd vissza.

 

             Makra Júlia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Miskolc,

(Koncz Ferenc, 2010.12.21 15:00)

"Aki abbol a vizbol iszik, amelyet en adok, az nem szomjazik meg soha tobbe" - Mondja Jezus.
Janos 4,14)

m_joco@citromail.hu

(Miczán József, 2010.08.15 18:55)

Álláspontom szerint sok ilyen ember kellene, aki hasonlóan gondolkopdik, mint mi ... a VÍZ-ről.
Én azt állítom, hogy a VÍZ nem más, mint Isten:„Én vagyok az út, az igazság, és az élet” mondta Jézus!
„Víz! Se ízed nincs, se színed, se szagod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: Te magad vagy az élet!” Antoinede Saint-Exupéry
Víz nélkül van élet? Ha a Víz is az élet, és Isten is az élet, akkor a kettő ugyanaz?!
„Isten mindenütt van.” Hidrogén, oxigén van a levegőben, a vizekben, az élőlényekben, emberekben, állatokban, növényekben, tehát víz mindenütt van!
A búzát szokták életnek nevezni, de ha az „élethez” nem adunk vizet, az igazi életet, akkor elpusztul, ha viszont vizet adunk hozzá, akkor kicsirázik, életre kell, és sokasodik.